Vajon jogszerűen nyúltak-e ezekhez az egyszerű és kézenfekvő kommunikációs módokhoz? Vajon fel lehet-e mondani 160 karakterben vagy akár elektronikus levélben? Érvényes-e egy szóban közölt felmondás? Milyen kötelező tartalmai és formai elemei vannak egy szabályos felmondásnak?

Nem tudni, hogy Angliában az esetjogi ítélkezés útján, hogyan bírálják majd el ezt az esetet. Az viszont bizonyos, hogy a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény, a magyar munkajogi szabályok alapköve kifejezetten szigorúan rendelkezik a felmondás különböző eseteiről. A munkavállalók érdekeinek szem előtt tartásával fogalmazták meg a jogalkotók a szabályokat, talán éppen az ilyen esetek elkerülése végett. A hazai munkajog általános szabálya, hogy a munkajogviszonnyal kapcsolatos nyilatkozatokat alaki kötöttség nélkül lehet megtenni, de írásba kell foglalni. Különösen igaz ez a munkajogviszony megszüntetésére irányuló megállapodásra, illetve egyoldalú nyilatkozatra.
A statisztikák alapján arra következtethetünk, hogy a munkavállalók többsége 5 évnél rövidebb időt tölt el egy-egy munkahelyen. Egyre gyakoribb tehát a munkaviszony megszűnése, vagy éppen megszüntetése.
Röviden tekintsük át a jogviszony megszűnésének különböző eseteit. A munkajogviszony megszűnése bekövetkezhet az egyik fél vagy a felek együttes akaratából vagy külső körülmény bekövetkezése folytán.

A munkaviszony megszüntethető: (felek akaratából)

A felek akaratán kívüli okokból is bekövetkezhet a munkaviszony megszűnése:

Bizonyos esetekben a munkavállalót felmondási védelem illeti meg, azaz a munkáltató nem mondhat fel neki. Ezek az esetek a következők:

Felmondási védelem alatt álló munkavállaló munkaviszonyát a munkáltató rendes felmondással nem szüntetheti meg. A felmondási védelem lejártát követően a felmondást már másnap lehet közölni, de a felmondási idő nem kezdődhet el azonnal, hanem csak a felmondási védelem lejártát követő 15, illetve bizonyos esetekben 30 nappal később.

Csak írásban és saját kézjeggyel ellátva érvényes a felmondás, akár a munkavállaló nyújtja be a munkáltatónak, akár a cég mond fel alkalmazottjának. A felmondás érvényességi kelléke ugyanis, hogy a másik fél azt átvegye, amit vagy aláírásával igazol, vagy az átvételt postai ajánlott (tértivevényes) küldemény igazolja.
Az sms érvénytelen, manipulálható és az eredete kétségessé tehető. A joggyakorlat mai állása szerint a bíróság tehát nem fogadja el, hiszen az SMS-ben történt közlés nemcsak az írásbeliség, de a kézbesítés törvényi feltételeinek sem felelne meg. Amennyiben tehát a fenti eset nálunk történt volna meg, akkor a jogviszony jogellenes megszüntetése miatt a munkavállaló nagyon jó eséllyel indulna egy munkaügyi perben.

Vegyük sorra, hogy mik is a munkáltatói felmondás kellékei:

A felmondási idő felére (a minimum 30 nap felére, azaz 15 napra) a munkavállalót fel kell menteni a munkavégzés alól, amelyre kap fizetést, de munkába járni már nem kell. Ez esetben az egymással való elszámolás napja az utolsó munkában töltött nap, a felmondást követő 15. nap. Az utolsó munkában töltött napon kell kifizetni a munkabért, járandóságokat, és kiadni a jogszabályban meghatározott igazolásokat. A felmondás utáni 16.-30. napon tehát még fennáll a munkaviszony, de nem kell munkát végezni.

Összegzésül azt javasoljuk, hogy ha valakinek SMS-ben, e-mailben vagy szóban kezdeményezi a főnöke a felmondást, az jelenjen meg munkahelyén a következő nap munkavégzés céljából, a korábbiaknak megfelelően. Ha a munkavállaló nem jelenik meg, akkor a későbbiekben a munkába állás elmulasztása miatt mondhatnak fel neki. A munkáltató a munkavállalónak ugyanis csak írásban, és csak indoklással mondhat fel. Továbbá érdemes szem előtt tartanunk, hogy mik azok a kivételes helyzetek, amikben a munkáltató nem jogosult felmondani a munkavállalójának, és ha mégis megtenné, akkor jogszerűtlenül jár el.

A statisztikák ismerete segít megérteni, hogy miért is égetően fontos, hogy jelentősen javuljon a közlekedési morál hazánkban. 2006-ban 20.977 személyi sérüléssel járó közúti balesetet könyvelhettünk el, amelyből 2.271-et ittasan okoztak. Összesen 1.303 ember halt meg közlekedési balesetben, ebből 154 eset az alkoholra vezethető vissza. Az 1,4 millió közúti ellenőrzés során 42.000 esetben színeződött el a szonda. 2007 első negyedévében 2006. első negyedévéhez viszonyítva 16 %-kal(!) nőtt a személyi sérüléssel járó közúti közlekedési balesetek száma. Összesen 4.271 esetről van szó, amelynek során 5.207 személyi sérülés történt és ebből 1.691-en súlyosan megsérültek, 286-an életüket vesztették.

Változások a pontrendszerben
A közlekedésbiztonság javítása érdekében jelentős változás történt a közúti közlekedési előéleti pontrendszerben. A 2001-ben bevezettet majd 2004-ben egyszer már módosított pontrendszer nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, ezért egy újabb szigorítás vált szükségessé. A büntetőpontrendszer életbe lépése óta mindösszesen 350 jogosítványt vettek el, mert elérték a kritikus 18 pontot. Bár 2006. december 31-én 552.669 fő rendelkezett ponttal, de csak összesen 234 főnek volt 14 pontja. A 14 büntetőpont volt az a határ, amely már értesítést vont maga után arról, hogy további jogsértés esetén közeledik az a 18 pontos határ ahol visszavonásra kerülhet a vezetői engedély. (A rendelkezés értelmében aki összegyűjt 18 pontot, attól bevonják a jogosítványt, és csak utánképzést követően kaphatja vissza.) A jogalkotó most a pontszámok drasztikus emelésével igyekszik kiszűrni a forgalomból a rendszeresen balesetet okozókat. A gondatlanságból elkövetett közlekedési bűncselekményt az eddigi 4 pont helyett 7, a szándékost 7 helyett 10 ponttal, a szabálysértést 1-3 pont helyett 1-től 6 pontig büntetik 2008-tól. Ha valaki egyszerre több bűncselekményt követ el, akkor még plusz 5 pontot kap. Egy gyakorlati példán szemléltetve ez azt jelenti, hogy ezentúl hat helyett elég háromszor áthajtani a piros lámpán ahhoz, hogy valakinek elvegyék a jogosítványát.
A jelenleg már kiosztott büntetőpontok életben maradnak, az elévülési idő pedig kettőről három évre nő.
Jelen szabályozás tehát számottevő szigorítást jelent, de mint sajnos láthatjuk a közlekedésbiztonság javítása érdekében erre szükség is van, hiszen az eddigi rendszer nem rendelkezett kellő visszatartó erővel.

Iszik vagy vezet? - Az ittas vezetés büntetése
Az európai viszonylatban is kimagaslónak számító balesetek számát hivatott csökkenteni az a 2008. január 20-ától életbe lépett szigorító szabály is, amely szerint a legcsekélyebb alkoholfogyasztás kimutatása esetén az intézkedő rendőr a helyszínen elveheti a járművezető jogosítványát. Amíg korábban egyes esetekben az eljárás végén - ami akár három hónapon keresztül is elhúzódhatott - vonták csak be az ittasan vezetők jogosítványát, jelen szabályozás szerint a helyszínen mérlegelés nélkül el kell venni a rendőrnek a vezetői engedélyt. Az eljárás végén kiszabott büntetésbe a helyszíni elvételtől eltelt idő beleszámít. A határértékek nem változtak az új szabályozással, azaz továbbra is a 0,8 ezrelékes véralkoholszintig szabálysértés és efelett bűncselekmény az alkoholos állapotban történő gépjárművezetés. Az elvett jogosítványt a rendőrség a vezető lakhelye szerinti illetékes közlekedésigazgatási hatóságnak (jegyző) küldi meg és csak a jegyző adhatja vissza.

Emelkedő szabálysértési bírságok
Májustól a közúti szabálysértésekre vonatkozó bírságok is emelkedni fognak. A bírságok alsó határa 30 ezer forint, a maximális büntetés 300 ezer forint. Aki például a piros lámpát figyelmen kívül hagyva hajt át egy kereszteződésen, azt 100 ezer forintra büntetik. (A megállni és várakozni tilos táblák figyelmen kívül hagyása egyébként 30 ezer forintot kóstál.) Az új közlekedési bírságolási rendszer büntetési tételeiről honlapunkon tájékozódhat.

Ezenfelül a közterület-felügyelők is erélyesebben léphetnek fel, ugyanis több esetben sújthatják büntetőpontokkal a szabálytalankodó autósokat. 2-2 büntetőpontot adhatnak azoknak, akik megszegik az egyes jelzőtáblák utasításait, vagy útkereszteződésben, illetve az úttestek szélének metszéspontjától számított öt méteren belül állnak meg. Három esetben pedig 4-4 büntetőpontot szabhatnak ki. Ezt azok kaphatják, akik vasúti átjáróban vagy az előtt, a gyalogos átkelőhelyen vagy előtte, valamint kerékpársávon, útkanyarulatban, vagy olyan helyen állnak meg, ahol autójukkal akadályozzák a jelzőtábla vagy a fényjelző készülék észlelését. A fentieken túl nagyobb összegű helyszíni bírságot szabhatnak ki a közterület-felügyelők. 10.000 forint helyett akár 20.000 forinttal büntethetik a szabálysértő járművezetőket.

Az objektív felelősségről
Korábban már beszámoltunk a törvényhozók azon szándékáról, hogy bevezessék a gépjármű üzemben tartójának objektív felelősségét. Nos, a tervezetből valóság lett. Így ha az autóval szabálytalanságot követnek el és üzemben tartója nem tudja bizonyítani, hogy nem ő vezette az autót, akkor a büntetést neki kell kifizetni. A tulajdonosnak kell akkor is kifizetni a bírságot, ha azt egyébként a kocsi használójára vetik ki, de tőle nem tudják behajtani.
Májusig csak figyelmeztetik az autó üzemben tartóját, azt követően viszont nem lesz elkerülhető felelősségre vonás. A türelmi idő alatt csak tájékoztatják az üzemben tartókat, hogy mekkora lenne a büntetésük május elsejétől.

Egy tavalyi kormányrendelet szerint májustól magáncégek is mérhetik az autók sebességét, nemcsak a rendőrök. Az erről szóló kormányrendelet már decemberben megszületett, a végrehajtási jogszabály azonban még nem készült el. Amint e kéréskörben is körvonalazódni látszanak a tények, természetesen késedelem nélkül tájékoztatni fogjuk kedves ügyfeleinket.

A közlekedés biztonságáért mindannyian felelősek vagyunk! Pontrendszer ide, pénzbírság oda, a közlekedési morál csak és abban az esetben javulhat, ha a vezetési fegyelem belső indíttatásból ered. Legyünk óvatosak az utakon és vigyázzunk egymásra!

Az első kérdés, ami rögtön felmerül, hogy mi után is kell adót fizetni? Fontos, hogy nem az ingatlan értékesítéséből befolyó összeg, hanem az ebből származó jövedelem az adóköteles. Utóbbi kiszámításához az ingatlan értékesítéséből keletkező bevételből le kell vonni az ingatlannal kapcsolatosan korábban adódott kiadásokat, költségeket. Ebbe a körbe tartozik egyebek mellett az ingatlan megszerzésére fordított összeg, a megszerzéssel kapcsolatos kiadások (mint az illeték vagy az ügyvédi díj), az ingatlan értékét növelő beruházások költsége (olyan ráfordításoké, mint az épület állagának megóvása, a fűtés korszerűsítése vagy akár egy kerítés építése), valamint az ingatlan eladásával járó kiadások. Azokat a ráfordításokat viszont nem lehet e téren figyelembe venni, amelyekkel a magánszemély korábban már csökkentette valamely tevékenységéből származó bevételét.

Az adóköteles jövedelem megállapítása után az adómérték megállapításánál figyelembe kell venni az értékesített ingatlan megszerzésétől eltelt időt. Az adóköteles jövedelem összegét ugyanis a szerzés idejének függvényében csökkenteni lehet. A tavaly év végéig érvényes szabályozás szerint lakásértékesítés esetén 25 százalékos szja-t fizetnie az eladónak az ebből származó jövedelem után. Ugyanakkor amennyiben az ingatlan legalább öt éven keresztül a magánszemély tulajdonában volt, a hatodik évtől az eladásából származó jövedelem évi 10 százalékkal mérsékelhető. Az adófizetési kötelezettség nem terhelte az eladót, ha a szerzés utáni 15. évben vagy az után adta el ingatlanát. Azaz az ingatlan értékesítéséből származó jövedelem a megszerzés évétől az azt követő tizennegyedik évig volt adóköteles.

A januártól életbe lépő jogszabály szerint azonban elegendő lesz öt évig tartani a lakást (az új szabályozás csak a lakás vagy lakóház megnevezéssel nyilvántartott építményekre a hozzájuk tartozó földterületre és vagyoni értékű jogokra vonatkozik) a teljes adómentességhez, tehát a lakások átruházásából származó jövedelem adóköteles időszaka harmadára csökken. A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény jelenleg hatályos 62. § (6) b) pontja értelmében, a lakás értékesítéséből származó jövedelem a szerzés évében és az azt követő első évben még teljes egészében adóköteles. A másodikban az ilyen jövedelem 90, a harmadikban 60, a negyedik évben pedig 30 százaléka után kell lerónunk a változatlanul 25 százalékos adót, míg az ötödikben egyáltalán nem kell fizetnünk. Egyéb ingatlanok esetében azonban a jövőben is marad a 15 éves időszak, a 6. évtől életbe lépő csökkenéssel.

A fent leírtak szempontjából fontos tisztában lenni azzal, hogy mi számít az ingatlanszerzés időpontjának. Az ingatlanszerzés időpontja az az időpont, amelyben a tulajdonjog bejegyzése iránti kérelmet a földhivatalhoz benyújtották. A 2007. évet követő ráépítés, bővítés esetén az ingatlanszerzés dátuma azon utolsó jogerős használatbavételi engedély keltének (illetőleg a tényleges használatba vétel) éve, amelyet követően az ingatlanon további építés, bővítés nem történt, illetőleg választható, hogy a telek és az épület szerzési időpontját az előzőek szerint, de külön-külön határozzák meg.

2008-tól megszűnik a lakásszerzési kedvezmény!

Az adóköteles időszak lerövidítésével párhuzamosan az év elején megszűnt a lakásszerzési kedvezmény. A 2007. év végéig akár a teljes lakásértékesítésből származó jövedelmünk mentesülhetett az adótehertől, ha a lakás eladásából származó jövedelmet az értékesítést követő hatvan hónapon belül lakáscélra fordítottuk, azaz másik lakást vettünk magunknak vagy közeli hozzátartozónknak, újat építettünk, vagy növeltük az alapterületet, visszakaptuk a megfizetett adót. Az új szabályozás életbe léptével ez a lehetőség megszűnt.

Külön átmeneti szabály rendelkezik azokról az esetekről, amikor a magánszemély az ingatlan átruházás jövedelmét 2008. január 1-je előtt megszerezte. Alkotmányossági megfontolásokból ekkor a magánszemély a lakásszerzési kedvezményre vonatkozó szabályokat még alkalmazhatja.
Feltétel ugyanakkor, hogy az eladásról szóló szerződés bejegyzését még 2007-ben végezték el. Az idén ugyanakkor az ingatlan értékesítéséből származó jövedelemből csak az az összeg vonható le, amelyet két éven belül saját magunk vagy közeli hozzátartozónk számára idősek vagy fogyatékos személyek otthonában férőhely vásárlására fordítunk az Európai Gazdasági Társulás valamely tagországában.

Ingatlanok értékesítésénél figyelembe kell venni az új áfatörvény számos passzusát is. A jogszabály áfafizetésre kötelezi azokat a magánszemélyeket, akik két éven belül minimum négy ingatlanukat - építési telküket, új vagy a használatbavételi engedély jogerőre emelkedésétől számolva kétévesnél nem idősebb lakásukat - értékesítik. Igaz, ha a negyedik eladás előtt eltelik három év, a számolás elölről kezdődik, vagyis az adófizetés kikerülhető.

Mind az ingatlan értékesítése, mind annak bérbeadása esetén lehetőség van az áfafizetés választására, ám ezt már 2007. december 31-ig be kellett jelenteni az adóhivatalnál. A lakó-, a beépített és a beépítetlen ingatlan értékesítése ilyen választás híján adómentesnek minősül, így nem nyílik lehetőség adólevonásra sem. Ez alól kivétel az építési telek, az új és a beépítés alatt álló ingatlan, vagyis azok az ingatlanok, amelyeknek használatbavétele még nem vagy két éven belül következett be. Ezek értékesítése ugyanis adóköteles tevékenység lesz.

Ügyfelünk gépjárművével közlekedési balesetet szenvedett, mert egy kutya az autónak szaladt. Az intézkedő rendőrség kiderítette, hogy ki a kutya gazdája. Ügyfelünk a kutyatulajdonossal, mint károkozóval szemben próbálta érvényesíteni a gépjárműben keletkezett kárt, amely 320.000 Ft értékű volt.

A márkakereskedés azonban időközben jogutód nélkül megszűnt és az adott régióban a lakhelytől csak 120 km-re volt márkaszerviz. Közben ügyfelünk észlelte az említett hibát, így gépjárművét a távoli kereskedésbe szállította, javításra. Kérte a szervizt, hogy a számla rendezése érdekében az importőrrel vegyék fel a kapcsolatot. Az importőr azonban arra hivatkozva, hogy ügyfelünk indokolatlanul késlekedett a gépjármű márkakereskedésbe történő beszállításával, elutasította a számla kiegyenlítését.
Ügyfelünk ekkor kérte a DAS segítségét. Cégünk jogásza sikeresen bizonyította, hogy ügyfelünk a törvényes határidőn belül élt szavatossági igényével, így a teljes javítási költséget, 226.000 Ft-ot megfizettette az importőrrel.

A legtöbbünket érintő változás talán a munkaügyi perekre vonatkozik. A rendelet értelmében 2008. február 6-ától nem vonatkozik a munkaviszonnyal, közszolgálati, közalkalmazotti és más szolgálati viszonnyal kapcsolatban indított perekre az eddigi, a peres felek vagyoni helyzetétől független, költségmentesség. Tehát idén februártól érdemes megfontolnunk, hogy munkaügyi pert kezdeményezünk-e, hiszen ha a Munkaügyi Bíróság nem találja megalapozottnak keresetünket, egy esetleges pervesztesség alkalmával előreláthatólag egy kész vagyont kell kifizetnünk perköltség címén.

Mit is jelent a költségmentesség? Azt, hogy az adott perben a feleknek nem kell az illetéket és a felmerülő költségeket (tanúdíj, szakértői díj esetleg tolmácsdíj) előzetesen leróniuk. Az ilyen jogvitákban, ha a munkáltató vesztette el a pert, akkor neki kellett az illetéket és a költségeket kifizetnie. Viszont a pervesztett munkavállaló - és ez a lényeg - csupán az ügyvédi munkadíj és készkiadás (közvetlen felmerült költségek) megfizetésére volt kötelezhető a hatályon kívül helyezett szabályozás értelmében.

A jelenleg hatályos szabályozás szerint az illetéket, az esetleges költségeket ugyan továbbra sem kell előre leróniuk a feleknek, a per bejezésekor azonban a költségek viseléséről a pernyertesség/pervesztesség arányában rendelkezni kell a bíróságoknak. Ez azt jelenti, hogy a per befejezésekor az illetéket és az esetleges költségeket a vesztes félnek kell állnia attól függetlenül, hogy munkáltatóról vagy munkavállalóról van szó. Az illeték a munkaügyi pereknél a pertárgyérték 6%-a. Könnyen kiszámítható, hogy egy munkavállaló esetében az előbbi költségek rövid idő alatt több százezer forintra is duzzadhatnak.

Fontos tisztáznunk, hogy mi minősül a pertárgy értékének, hiszen ebből kerül kiszámításra a 6%-os illeték: a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 24. § b) pontja szerint: "A munkaügyi perben - feltéve, hogy a per tárgya nem pénzkövetelés - az egyévi átlagkeresetet, ha a perben maga a munkaviszony vitás, ha pedig a jogvita csak bérkülönbözettel kapcsolatos, a bérkülönbözet egyévi összegét". A jogszabályi szöveget értelmezve például egy munkaviszony megszűntetése iránti perben egy bruttó 200.000 Ft/hó-s fizetést véve alapul: 2,4 millió Forint 6 százalékát, azaz 144 000 Forintot kell kifizetni a munkavállalónak csupán illeték címén, ha a pert elveszti.

Tehát amennyiben a tárgyaláson a munkavállaló marad alul, akkor a munkáltató képviseletével megbízott ügyvédi munkadíjon felül (ami a pertárgyérték 5 százaléka plusz áfa) a pertárgyérték 6 százalékát és az esetleges egyéb költségeket (mint pl. a szakértői díj) is meg kell fizetnie a munkavállalónak. A szakértői díj is százezres tétel lehet!

Akinek 2008. február 6-a előtt indult peres eljárása a munkaügyi bíróság előtt, annak nincs mitől tartania, hiszen rá a kormányrendelet nem vonatkozik. Szerencsére az új szabályozás sem jelenti azt, hogy anyagiak hiányában nem lehet pert indítani. A bíróság ugyanis személyes költségmentességet engedélyezhet, ha az ügyfél jövedelme számításba véve a vele együtt élő házastársát is nem haladja meg az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegét, ami ez évben 28. 500 forint, és nincs vagyona az alapvető életszükségleti berendezéseken kívül.

Jól láthatjuk, hogy az új szabályozás tovább fokozza a munkavállalók többnyire amúgy is kiszolgáltatott helyzetét a munkáltatóval szemben. Azonban a törvény nem tudása nem mentesít minket, tehát ha a peres fél csak az eljárás folyamán döbben rá az új szabályozásra, s ennek következtében eláll a pertől, az illetékfizetési kötelezettsége fennmarad. Természetesen az illetékfizetési kötelezettség azokat nem terheli, akik D.A.S. jogvédelmi biztosítással rendelkeznek, hiszen a D.A.S. a biztosítottai költségeit átvállalja, így tehermentesítve a pervesztes munkavállalót.

Minden jog fenntartva. Copyright: D.A.S Jogvédelmi Biztosító